1. HORVÁTH LAJOS FOTÓJA |
"Elég
egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit
éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon.
Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez
útközben."
Wass Albert: Otthon /részlet
*
2.RIA HOROSNI FOTÓJA |
"-
Borzasztó dolog meghalni (...).
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe."
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe."
(Wass Albert)
*
"
A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és
új irányba s fényt keres, napok, holdak, csillagok vagy pislogó
gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen"..
(
Wass Albert )
*
4.KOVÁCS ANDREA FOTÓJA |
„Talán
egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.”
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.”
(Wass
Albert)
*
„...Maradnak az igazak és a jók.
A
tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.”
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.”
(Wass Albert:Üzenet haza)
*
4.FISHBACKNÉ HORVÁTH ILDIKÓ FOTÓJA |
„Haladj
bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még
láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson
eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még
ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.”
(Wass Albert: Erdők könyve)
*
5.HOROSNYI SÁNDOR FOTÓJA |
"Urak,
akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet!
Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a
világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok,
melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem
érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok
vissza a hegyeimet! Mert bármit is mondjanak a tudósok, a
fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én
is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a
lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az
ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De
enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem
s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyeimet!"
(Wass
Albert)
*
5.RIA HOROSNI FOTÓJA |
"Sokat
voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni,
ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet
megszokni soha."
(Wass
Albert)
5.RIA HOROSNI FOTÓJA |
"Nem
volt több feszültség a levegőben, mely gondolataikat
lefoglalhatta volna, tervezgetés, fontolgatás, s hogy mindez
hirtelen nem volt többé, úgy érezték, mintha valahol valami
hirtelen megszűnt volna. Talán az élet íze, a létezés értelme
szűnt meg, vagy távozott el a felnövekedett gyermekek batyujában
s ők ott maradtak a néma nagy estében egyedül"
(Wass Albert)
*
5.RIA HOROSNI FOTÓJA |
„Haladj
bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még
láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson
eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még
ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.”
(Wass Albert: Erdők könyve)
*
6.KOVÁCS JÓZSEF YOKO FOTÓJA |
"
Nem voltál velem,
pedig oly szépen jött az este:
szelíden, mint a szerelem."
pedig oly szépen jött az este:
szelíden, mint a szerelem."
(Wass
Albert)
*
6.KATI KIRÁLYNÉ ITAKA FOTÓJA |
„Lassan
jő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek,
egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele.”
(Wass Albert )
*
6.ERZSI VARGA FOTÓJA |
„Ha
én elmegyek innen, velem jön a világ. Ez a világ, amit én látok
a magam szemével, a magam hangulatain keresztül szűrődve. És se
esték. se hajnalok, se felhők, se szelek, se csillagok többet
olyanok nem lesznek, mint most. Mert nem látom többé olyanoknak.
Akik utánam jönnek, azok nem az én világomat látják, csupán a
magukét, ami az én számomra úgy is idegen.... "
(
Wass Albert - Találkozásaim a halállal)
*
7.TÓTH-PIUSZ ISTVÁN FOTÓJA |
"Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma
még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél."
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél."
(Wass Albert: Sóhaj)
*
7. CSABA RUDOLF FEJÉR FOTÓJA |
“Csak
mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca
két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak
az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa
hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy
mondta: “a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban
is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”
(Wass Albert: Magukrahagyatottak)
*
8.KOVÁCS JÓZSEF YOKO FOTÓJA |
„Templomi
csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.”
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.”
(Wass
Albert : Tél)
*
*
9.KATI KIRÁLYNÉ ITAKA
„S
higgyétek el nekem,
hogy a halálban nincsen veszteség, hogy a halál csak újabb fordulat: mert minden hangulat egy élet, és minden élet csak egy hangulat.” (Wass Albert) |
*
*
*
*
10.KATI KIRÁLYNÉ ITAKA |
„A
fák alatt itt-ott még látod majd a harmatot,
ahogy megcsillan a fűszálak hegyén.
Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez.
Angyaloké, akik sokat sírnak ma is,
mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már.
Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is.
A virágok legszebb ruháikat öltik magukra,
és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal.
Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted.
Mint a mesében.
Csak mégy és arra gondolsz, hogy szép.
Semmi mást, csak azt, hogy szép.
A virágok ahogy nyílnak.
A fák, ahogy susognak a szellővel.
A forrás, ahogy mesél. És a madarak és minden.ű
És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra,
valahol megleled az Angyalok Rétjét.
Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemed.
Csak annyit érzel, hogy csodálatos.
És megállsz.
És abban a pillanatban megnyílik a szíved,
és az angyalok észrevétlenül mellé lépnek,
és kincseikkel töltik meg a szívedet.
A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára:
a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
Egy nagy, csillogó felhőn a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy,
kék pipából, és jóságosan alámosolyog.
Ha visszatérsz újra az emberek közé, a Rontó-emberek,
a Gyűjtő emberek közé, és ha gonoszak hozzád,
te mégis jóval viszonozd gonoszságukat,
szeretettel vagy mindenki iránt
és az élet legnehezebb napjaiban is derű és békesség lakik a szívedben:
csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártál, kisfiam."
ahogy megcsillan a fűszálak hegyén.
Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez.
Angyaloké, akik sokat sírnak ma is,
mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már.
Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is.
A virágok legszebb ruháikat öltik magukra,
és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal.
Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted.
Mint a mesében.
Csak mégy és arra gondolsz, hogy szép.
Semmi mást, csak azt, hogy szép.
A virágok ahogy nyílnak.
A fák, ahogy susognak a szellővel.
A forrás, ahogy mesél. És a madarak és minden.ű
És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra,
valahol megleled az Angyalok Rétjét.
Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemed.
Csak annyit érzel, hogy csodálatos.
És megállsz.
És abban a pillanatban megnyílik a szíved,
és az angyalok észrevétlenül mellé lépnek,
és kincseikkel töltik meg a szívedet.
A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára:
a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
Egy nagy, csillogó felhőn a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy,
kék pipából, és jóságosan alámosolyog.
Ha visszatérsz újra az emberek közé, a Rontó-emberek,
a Gyűjtő emberek közé, és ha gonoszak hozzád,
te mégis jóval viszonozd gonoszságukat,
szeretettel vagy mindenki iránt
és az élet legnehezebb napjaiban is derű és békesség lakik a szívedben:
csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártál, kisfiam."
(Wass
Albert)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése